Ferkó hívott át 2002-ben a munkahelyére és jelentőségteljes arccal csak ennyit mondott: ezt látnod kell. A film egyszerre volt frusztráló és felkavaró, letaglózó és felemelő. Napokon belül az ország ismerte meg Sándort, Árpádot a jó munkásembert, Maolwint, a nővérjét és diákokkal tömött iskolabuszok indultak Szabolcs-Szatmár-Bereg felé, hogy tanulmányi kirándulás keretében látogathassák meg az Ojjektumot. Őszintén szólva, én addig azt se tudtam, hol van Kocsord, a település, amelynek honlapján a vendégkönyv lett a leglátogatottabb oldal, mert mindenki Sándort követelte. Pixelesztergályosok kezdték faragni a szereplők képmását, audió és videó remixek készültek, egy ország tudott Sándor hangján beszélni. (http://www.teccikerteni.hu/)
A netre eddig ismeretlen körülmények között kikerült tíz percnyi anyag Bogdán Ferenc amatőrfilmes egy órás, Az Építmény című riportfilmjének részlete. Amire személyesen is büszke vagyok: jártam az Ojjektumban, személyesen kezet fogtam Sándorral és ettem Maolwin pogácsájából. Ezeket az élményeket már senki nem veheti el tőlem. Feri bátyám, köszönjük!
