Elmeroggyant tinédzserkorunkban játszottunk ilyen telefonbetyárosat. Kinéztünk például találomra egy nevet-címet a telefonkönyvből, majd Gergő, aki a legblazírtabb tudott lenni mindünk közül felhívta az illetőt, hogy (idézem) megérkeztek a megrendelt sziámi tigrisek, tessék értük jönni, vagy megmondani, hogy a megrendelő költségére hova szállítsuk ki őket (és itt mindjárt javasolta a telefonkönyvből kinézett címet). Az volt az érdekes, hogy senki nem röhögte ki, mindenki eszét vesztve tiltakozott, hogy neki ugyan semmiféle tigrist ki ne vigyenek a lakására és elég sokáig lehetett beszélgetni az emberekkel, akik hosszasan és kétségbeesetten bizonygatták, hogy ők nem rendeltek tigrist sehonnan. A slusszpoén mindig az volt, amikor Gergő megkérdezte, hogy és más állatra van-e szükségük, és akkor lehetett előről kezdeni a rábeszélést.
Szkájvóker Lajos is ugyanilyen telefonos átverés, prank call, ahogy a művelt francia mondaná. Ami feldobja, az az ügyes kép-alávágás, a Star Warsból és a Taxi3-ból kiollózott snittekkel.
