Amit mindenképpen látnod kell

A Rémálomföld meséjének több felolgozása is megtalálható netszerte, remek rajzfilmtechnikával és élő szereplőkkel is, de egyik sincs olyan jó, mint az eredeti, a Microsoft Paint-tel megrajzolt változat.

ZöPö blogjában találtam anno ezt a gyöngyszemet, de mint annyi sztárjelölt társát (Polgár Jenő, Matisz nagypapa, stb.) , az ilyesmire fogékony média (pl. Sláger rádió) is felkarolta. ZöPö hozzájárult, hogy az elemzést átvegyem tőle.

A film klasszikus, hármas tagolású (fej, tor, potroh) történetet
mesél el. Térben és időben a töredezett-javítgatott magyar aszfalt
kopott rögvalóságának villanásnyi bemutatásával helyezi el a
jelenéseket az operatőr. Kistotállal indít a kép, az ősz Tiborc jő,
panasz a tekintete, panasz a járása, panasz egész nyomorúságos,
gyötrelmes élte. A Kórus szólítja meg a síkon kívülről: tedd le
lelked terhét, oszd hát meg velünk a gondodat, vén szolga. Tiborc
azonban váratlanul, egy földrengés erejével döbbentve mellkasunkat
éljenez és fényes, leonidászi győzelmet deklamál. Kifordult sarkából
a világ, a kamera is fejtetőre áll, mint Grigorij Csuhraj Ballada a
katonáról-jának félelmetes szépségű nyitójelenetében. Hogyan hát?
Tiborc, a mi Tiborcunk ma nem panaszkodni fog? Nem bizony! A Kórus
döbbenetében sután ismétli Tiborc szavait, de felfogni képtelen. A
bevezetést lágyan szekond plánra váltva fejezi be a kamera.

A második felvonás élesen ellenpontozza a bevezetés optimista
lelkesedését. Egy büszke nép egész létének és megmaradásának agóniája
sejlik fel Tiborc szavai közül. "Én magyar vagyok! Te nem vagy
magyar!" Végromlásban a nemzet, mint oldott kéve széthull nemes
fajunk. Tibor hajadonfőtt, a nemzethalál feletti fájdalmában, vagy
talán az isteneket kiengesztelendő, áldozatul balját is levágná jobb
kezével: a szekercével való csapkodást imitálja. Vagy talán Mucius
Scaevola babérjaira tör? Nem tudhatjuk. A Kórus helyesel. (Lenne-e
persze oly erő, mely ennek a mindent elsöprő szittya cunaminak
elejibe állhatna?)

A befejezésben ismét kistotálra vált a kép. A távolodó Tiborc a
boxgála műsorvezetőjét megidézve eleveníti fel a fényes győzelmet.
Jobb ökle a magas egeket ütlegeli, hozzá fél lábbal lábujjhegyre is
áll. Így már a sztratoszféráig ér fel a Szent Jobb, immár egylényegű
Erdei öklével, mely leütötte, mint a büdös szart. Erdei, a mi
erdeink! (Bakony, Bükk, Mátra.) A gondterhes Tiborccal azonban senki
nem törődik, hajdan büszke tartása megtört, alakja fáradtan olvad
bele ismét a hideg, szürke utca reggeli forgatagába. A Kórus
hiénaként röhög.

Ez a műalkotás nem PC, nem hiszem, hogy egy magára valamit is adó tévécsatorna leadná. De blogunk nem tévécsatorna és nem is nagyon adunk magunkra. We are the Turd, we are the Ferguson. Azért, amikor Gollam "szinkronhangja" nem épp a lehető legtöbb trágárságot próbálja szerencsétlen hobbit szájmozgására erőszakolni, hanem valódi értelmezést ad a képi látványnak, az telitalálat. Érdemes végignézni, megesküszünk a bablevesre.