A Dallas-paródiának önmagában az újszerűsége ütött nagyot ("hát ilyet lehet?!"), a Kolompár Szmeagolnál a mimika helyenként jól illett a minden mérték nélkül belapátolt trágársághalmazba, de az első igazi, tudatos és vérprofin kivitelezett reszinkron vitán felül a Narancs, Tetves és Dugó volt. A thavid.hu-s fiúk vettek egy rettenetesen bárgyú, minden ötletet és eredetiséget nélkülöző amerikai rajzfilmsorozatot (A Maci Laci részét képező "Reszkessetek, egerek!"-et), majd nagyon alaposan felépítettek rá egy teljesen új univerzumot, a narkós macska Narancs és maffiózó fajtársai, valamint Tetves és Dugó, a szintén kábszerfogyasztó kisegerek, na és persze Keszülő Retek, a zongorát fatraktornak néző tajparaszt unokatesójuk világát. Figyeltek arra is, hogy egy sorozat álljon bár különálló epizódokból is, de a történetek koherensek, a hivatkozások korábban történt eseményekre ("tegnap itt járt Omlás") pontosan passzolnak. Az igényes technikai kivitelezés pedig külön említést érdemel; amikor például a folyamatosan társalgó két kisegér a szűk egérlyukba ér, a hangjuk hirtelen visszhangos lesz.
Meggyőződéssel állítom, ócska amerikai rajzfilmmel annál jobb nem történhet, minthogy ilyen szinkront kapjon.
